Rólunk

Ágoston Sándor Alapítvány

„A testvéri szeretetről pedig nem szükséges írnom nektek, hiszen titeket is az Isten tanított az egymás iránti szeretetre…”
Pál első levele a Thesszalonikaiakhoz 4. 9.

Alapítványunk több mint harminc éve szolgál külhoni magyar közösségeket a Kárpát-medencében. Szórványközösségeket támogatunk: gyülekezeteket látogatunk, hittantábort tartunk maroknyi magyar kisgyereknek, eldugott kis falvak hírmondónak maradt időseivel tatunk kapcsolatot. Közhasznú szervezetként épített kulturális örökségünk védelmében református műemléktemplomok állagmegőrzésén fáradozunk. Egyházi fenntartású gyermekotthonokban felnövő fiatalok számára készítünk honismereti programokat, szervezünk táborokat. Anyanyelvápoló tábort tartunk olyan szórványtelepüléseken, ahol nincs intézményes magyarnyelv-oktatás.

Önkénteseink részben református teológiai hallgatók, illetve lelkészek, részben más szakterületeket képviselő diákok vagy már végzett szakemberek: tanárok, múzeumpedagógusok, gyógypedagógusok, néprajzosok, építészmérnökök, stb.

Szolgálatunk Isten irántunk való szeretetén alapszik, kifejeződik benne keresztyén hitünk és az ember iránti szeretetünk, lelkigondozó munkánk során érvényesül mentálhigiénés szemléletünk.

Névadónk

Ágoston Sándor
(1882, Bácsfeketehegy – 1960, Feketics)

Ágoston Sándor a századfordulón (1900-tól 1904-ig) tanult a Budapesti Református Teológiai Akadémián. Bácskában, Feketehegyen született, középiskoláit Kecskeméten a református gimnáziumban végezte, s lelkészként visszatért szeretett szülőföldjére, a Kunságból, Jászságból a törökvilág után odatelepült reformátusok közé. Kórógyon előbb segédlelkész, majd 1906-tól lelkész. 1917-től Eszéken szolgált. 1919-től visszatért Kórógyra, 1921-től szülőhelyén hirdette Isten Igéjét. 55 évig szolgált közöttük lelkészként, ebből 32 évig mint főesperes, majd püspök.

Életét, mint oly sok bácskai reformátusét, a Heidelbergi Káté hatása jellemezte: nyolcéves korában megtanulta könyv nélkül, s nem felejtette el. A Káté világos rendszere, bibliai tisztaságú teológiája láthatóan tükröződött életében, igehirdetéseiben és alkotásaiban. Sajátosan jóízű prédikációira sokáig emlékeztek hallgatói. Keresztelési igehirdetéseit nem lehetett elfelejteni: a szülők megtanították rá gyermekeiket, s a gyülekezet minden tagja el tudta mondani a maga keresztelésén elhangzott igehirdetést.

A jugoszláviai reformátusok közt megszervezte az istentiszteletek tartását a szórványokban is, így mindenütt akadt olyan kisegítőként szolgáló presbiter, aki lelkész nélkül is képes volt istentiszteletet tartani, őket nyomtatott segítőanyaggal látta el.