Másodéves magyar-hittan szakos hallgató vagyok a Károli Egyetemen. Régóta a szívemen tartja az Úr minden Gyermekotthonban lakó ügyét. Egészen kiskorom óta imádkozom ezekért a gyerekekért.
Sok olyan beszámolót olvashattunk már a járvány után időszakról, melyben a feljegyzés írója hálás, hogy újra lehet találkozni egymással, programokat tervezni, nyári táborokat tartani, kirándulásokat szervezni.
„Mi azt hittük, hogy ez egy építőtábor lesz. Aztán, mikor kiderült, hogy templomokat fogunk felmérni, nem igazán tudtuk elképzelni, hogy mivel fogunk mi tudni segíteni.” - vallotta be utólag az idei partiumi tábor egyik teológus résztvevője.
Az Alapítvány 2018. évi épületekkel, épített örökséggel foglalkozó táborát egy év kihagyás után szerveztük meg újra.
Kárpátalján jártunk, Asztélyban. Induláskor még nem tudtuk pontosan, miben, hogyan segítünk majd, a minket fogadó körülményekről csak sejtéseink voltak.
Székelyudvarhelyi hosszúhétvégés tábor 2012 november végéről.
Borberek emblematikus helyszíne alapítványunk tevékenységének. 2004-ben kezdtünk foglalkozni a magára maradott szórványtemplommal.
A templomtorony zsindelytetejét szakmunkásokkal cseréltettük ki, az anyagot azonban nekünk kellett beszerezni Székelyföldről.
Az Ágoston Sándor Alapítvány 2006. július 2-9 között Erdélyben folytatta műemléktemplomok megmentésére 2004-ben kezdett programját.
Az otthont az Ágoston Sándor Alapítvány egyik erdélyi missziói útján ismertem meg. Csak néhány órát töltöttünk ott, mégis nagy hatással volt rám mindaz, amit ott láttam és hallottam. A házat egy református házaspár tartja fent és vezeti.
Első úti célunk Zilah volt. Itt egy, a református felekezethez tartozó gyermekotthont látogattunk meg. Ez gyakorlatilag egy családi ház, sok-sok apró szobával, és egy karosszérialakatos műhellyel.
2004. augusztus 13-tól 22-ig összesen 17-en, református teológusok és régészhallgatók Erdélyben dolgoztunk annak érdekében, hogy magukra hagyott, református műemléktemplomaink ne legyenek egészen az enyészetéi.