Magyarcsaholy, Atya, Kissár és Tasnádszarvad

„Mi azt hittük, hogy ez egy építőtábor lesz. Aztán, mikor kiderült, hogy templomokat fogunk felmérni, nem igazán tudtuk elképzelni, hogy mivel fogunk mi tudni segíteni.” - vallotta be utólag az idei partiumi tábor egyik teológus résztvevője. Szervezőként nekem is volt egy kis kételyem a mérnök-bölcsész-teológus vegyes csapat ütőképességéről, ami aztán a tábor alatt végképpen elillant.

Tizenegy elhivatott fő indult útnak Budapestről, majd egy napra rá még két teológus csatlakozott hozzánk. „Körbelőttük a biblikus tizenkettőt”, hangzott el egyszer a táborban. Célunk Magyarcsaholy, román nevén Cehăluț volt, partiumi tartózkodásunk tervezett központja. Út közben - rövid nyírbátori kitérőt követően - végignéztük az elkövetkező napokban otthonunkat jelentő isten-házait: Atyát, Kissárt és Tasnádszarvadot. Magyarcsaholyban Nagy Róbert lelkész és Felesége fogadott bennünket meleg szeretettel és teli bográccsal. Valóban mély érdeklődést mutattak szándékaink, eszközeink, elhivatottságunk iránt, mi pedig az itteni magyar közösségek helyzetéről kérdeztünk.

Az estét majd' két órásra rúgó épületfelmérés-kurzussal zártuk. A csapat egy részének, tudom, ez már a könyökén jött ki, de nem volt kérdés számomra, hogy a teológus résztvevőket is szintre kell hozni a mérnökökkel a műemlékek dolgában. Kipróbáltuk a lézeres távolságmérőt, az optikai szintezőt, a manuálé-készítést. Megtanultuk egymástól a szakmáink alapfogalmait: építész oldalról a födém, a rétegrend, a parapet és az állószékes fedélszék. Régész oldalon a falszövet, a periódus és az in situ fogalmak váltak közös tudássá. A teológusok a templomterek használatához, a liturgiához tudtak hozzátenni. Később a napindító és napzáró imádságok alatt érződött ki, hogy a kezek mi vagyunk, de a három leendő lelkész szavai motiválták a kezeinket.

Vegyes csapatokat alkotva megkezdtük az összesen négy templom felmérését. Minden egyházközség kisebb ünnepséget tartott vagy az első munkanapunkkor, vagy pedig a táborra eső vasárnap, istentisztelet után. Munka közben rejtett tehetségekre derült fény kérem! Lőrinc lelkész keze alól építészeket meghazudtoló homlokzatok jöttek ki a csaholyi templomról. Molnár Ádám régész a legegyszerűbb feliratokat is kalligráfia minőségű betűkkel írta. Sámuel lelkésszel térdremegés nélkül másztunk fel a templomok toronysisakjába.

A munkahét végére közösség lettünk: felelősek egymás testi épségéért, de felelősek első sorban határon túli közösségeink templomaiért. Kőről kőre megismertük őket. Sem a régészek, sem a teológusok nem unatkoztak, keresték és meg is találták a helyüket a munkában. A munkahét végére - Soli Deo Gloria! - készek voltak a tudományos igényességű felmérések, megtettük az első lépéseket a templomok gondos fenntartásához.

Tóth Viktor
okleveles építészmérnök