Az Ágoston Sándor Alapítvány 2006. július 2-9 között Erdélyben folytatta műemléktemplomok megmentésére 2004-ben kezdett programját. Ebben az évben Marosszentimre református templomának állagmegóvására került sor.
Marosszentimre a dél-erdélyi magyarság kiemelkedő szimbóluma, ami azonban mára igen nyomorúságos állapotba jutott. Két szép vers is mutatja ezt a helyzetet.
Jékely Zoltán: A marosszentimrei templomban
Fejünkre por hull, régi vakolat,
így énekeljük a drága Siont;
egér futkározik a pad alatt
s odvából egy-egy vén kuvik kiront.
Tízen vagyunk; ez a gyülekezet,
a tizenegyedik maga a pap,
de énekelünk mi százak helyett,
hogy hull belé a por s a vakolat,
a hiúban a denevér riad
s egy-egy szuvas gerenda meglazul:
tizenegyedikünk az árva pap,
tizenkettedikünk maga az Úr.
Így énekelünk mi, pár megmaradt,
- azt bünteti, akit szeret az Úr -
s velünk dalolnak a padló alatt,
kiket kiirtott az idő gazul.
Ferenczes István: Marosszentimrei templom, 2002
A 75 éves Sütő Andrásnak
Az ajtón mázsás lakat, gályarab bilincs.
Tízen, kilencen, nyolcan sem vagyunk,
gyülekezet, szolga, pap - senki sincs.
Legnagyobb hiányzó maga az Úr.
Áll még egy sírkő, zuzmóval takart.
Kézdiszentkereszti Lázár Vilmos
üzeni föld alól a tört magyart -
csak annyit, mit egy jégverés kimos.
A torony galambok nélkül inog,
varjú, csókaraj cibálja gazul,
nem a kő, nem a bezúzott ikon,
itt az idő az, ami meglazult…
Fejünkre pók hull, égi vakolat,
az orgonában szúette futam.
Nem énekel az sem, mi megmaradt.
Hát kit szeretsz itt, s kit büntetsz, Uram?
A munkálatainkhoz szükséges előzetes műemlékvédelmi szakvélemény elkészítésében és a munka lebonyolításában is nagy segítség volt számunkra Sarkadi Márton építész-művészettörténész barátunk, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal munkatársa, aki a terület előzetes felmérését is elvégezte.
A munkálatainkhoz szükséges anyagi eszközök előteremtésében a Teleki László Alapítvány nagy segítséget jelentett, amely alapítványtól idén is egymillió forint támogatást kaptunk.
A templom javításán összesen mintegy 35 fő dolgozott, ebből két szakembert a helyszínen szerződtettünk, a többiek önkéntesek voltak. Mintegy 20 református teológus érkezett Budapestről, 8 teológus jött Kolozsvárról, élükön a Kolozsvári Teológiai Akadémia rektorával, Dr. Juhász Tamással. De közöttünk fáradozott régész, művészettörténész, mérnök, és gyógypedagógus ismerőseink egész sora is, valamint a Magyarországi Református Egyház Zsinatának kedves sofőre is, aki szintén velünk együtt hordta a téglákat.
Az elvégzett munkálatok: a megrongálódott tetőszerkezet kijavítása, újracserepezése; a templomkerítés helyreállítása.
Istennek adunk hálát érte, hogy a munkát be tudtuk fejezni, s hogy megtartott mindannyiunkat a kinti út során. Ezen a héten különösen megtapasztaltuk, hogy „Hajlék az örökkévaló Isten, alant vannak örökkévaló karjai” (5 Mózes 33:27).
Ahogy mindig e hetek alkalmával, úgy most is vasárnap sok szórvány-gyülekezetben hirdettük Isten bátorító üzenetét.
Végezetül érdemes elolvasni a Főtér.ro oldalán A marosszentimrei templom árnyéka című cikket.
