Ágoston Sándor Alapítvány > Cikkek > Önkéntes diákok segítették a kis közösséget (Székelyhon, 2013. VII. 30.) <előző | következő>

Önkéntes diákok segítették a kis közösséget

Tizenkét magyarországi önkéntes, zömében egyetemi hallgatók végeztek felújítási és állagmegőrzési munkálatokat az égei református templomnál: a Kányád községhez tartozó elöregedett falu saját erőből képtelen lett volna az értékmentési munkát elvégezni. A fiatalok tevékenysége nemcsak látványos volt, mondják a helybéliek, hanem a lelkekben is mély nyomot hagyott.

„Volt olyan, aki hitetlenkedve fogadta a kezdeményezést, gondolván, hogy kirándulni jönnek a fiatalok. A tíz nap végére azonban mindenki meggyőződött: amit egy bő hét alatt lelkesedéssel és kitartó munkával itt elvégeztek, az másnak egy hónapba telt volna” – mesélte Incze Ibolya, az Égéért Egyesület elnöke. A munkálatokat a Teleki László Alapítvány támogatta, a kivitelezést és szervezést pedig az Ágoston Sándor Alapítvány vállalta fel. „Az Alapítvány több mint tíz éve Erdélyt és a többi elcsatolt külhoni terület járva, a szórványban vagy nagyon szegényes településeken a műemlékek megóvásában, renoválásában segít” – magyarázta Horváth Ákos református lelkész, az Ágoston Sándor Alapítvány elnöke.

Az alapítványt Ágoston Sándor délvidéki származású lelkipásztor, későbbi püspök dédunokája, Dobos Ágoston hozta létre több mint húsz éve a határon túli magyar reformátusok megsegítésére. A szervezet határon túli útjai 2004 óta megsokszorozódtak, Gyulafehérvár környékén több templom felújításában segédkeztek, de több ízben dolgoztak Székelyföldön is. Legutóbb az árvíz által megrongált bikafalvi templomot újították fel.

Ezúttal tizenkét önkéntes érkezett Égébe, többségük építészhallgató. „Az alapítvány önkéntesekkel dolgozik, egyetlen fizetett alkalmazottunk sincs. Rendszerint teológusok és építészhallgatók jelentkeznek, de voltak már velünk mérnöki, orvosi, informatikai szakon tanulók. Sokan megkedvelik ezt a fajta munkát, aztán vissza-visszatérnek. Általában nem is kell önkénteseket toborozni, mert annyian jelentkeznek” – avatott be a részletekbe az alapítvány elnöke.

A 18. században épült égei református kőtemplom másodosztályú műemléknek számít, nemcsak az épület maga, hanem az 1700-as évek elején készített kazettás mennyezet is felújításra szorul. „A tetőzet viharvert állapotban volt, a cserepezést újra kellett csinálnunk, ezzel párhuzamosan pedig olyan kisebb munkákat végeztünk el, melyek a templom állagmegőrzését segítik” – sorolta az önkéntescsoport vezetője. A templom meredek domboldalra épült, az évek során az oldalon leszaladó esővíz miatt közel másfél méterrel emelkedett a járószint. „Esőzéskor a vizes földréteg folyamatosan nedvesen tartotta a templomfalakat. Az épület megóvása érdekében másfél méteres hézagot képeztünk ki a domboldal és a templom fala közé, egy vízelvezető csatornarendszer révén pedig a dombtetőről lefolyó esővizet elvezettük az újonnan épített szikkasztóba” – tudtuk meg.

A fiatalokat az Égéért Egyesület szállásolta el a használaton kívüli paplakban, ellátásukról is gondoskodván. „Csodálatos emberek, szervezetten, fegyelmezetten dolgoztak, de ittlétük nem csak ebben merült ki: a szegényebb sorsú helybéli családokat is próbálták segíteni. Mély nyomot hagytak Égében, mely nemcsak a rendbe tett templomon látszik, hanem a lelkekben is érződik” – hangsúlyozta Incze Ibolya.

A csapatnak egyébként annyira megtetszett az ideiglenes lakhelyül szolgáló, felújításra szoruló parókia, hogy úgy tervezik: amennyiben a helyi közösség is beelegyezik, visszatérnek Égébe. A paplak felújítását mellesleg az Égéért Egyesület is tervbe vette: falumúzeumot és közösségi házat alakítanának ki benne.

Az égei kőtemplom építéséhez 1784-ben fogtak hozzá – miután az 1600-as években emelt fakápolna haranglábja összeomlott –, és 1792-ben fejezték be, a ma is szóló nagy harang 1821-ben készült a segesvári Baumgartner János öntőmester műhelyében. A kis harangot 1923-ban vásárolták a nagyszebeni Schlab Rt.-től. A kazettás mennyezet az 1700-as évek elején, a valamikori fakápolna kibővítésekor készült: a kazetták egy részét a jelenlegi templom mennyezetére helyezték vissza, 1792-ben pedig újabb, eltérő mintázatú és színezetű kazettákat is festettek. A 2011-es népszámlálás adatai szerint Ége lakossága 73 fő, akiknek zöme – 54 fő – református vallású.

Kovács Eszter
Székelyhon, 2013. VII. 30.