Ágoston Sándor Alapítvány > Beszámolók > 2012 > Borberek, toronysisak <előző | következő>
Borbereki toronysisak

Borberek emblematikus helyszíne alapítványunk tevékenységének. 2004-ben kezdtünk foglalkozni a magára maradott szórványtemplommal. Ezen a településen akkor már nem élt magyar református család, de még csak magyar nemzetiségű ember sem. A magányosan omladozó templom első említése az 1317-1320-as évekből maradt ránk, de egyes feltevések szerint már a 12-13. század fordulóján létezett itt egy ezt megelőző templom. Ezt a templomot az 1950-es évek óta nem használták istentiszteleti célokra, az akkori feljegyzésekből kitűnik azonban, hogy addig élő gyülekezet lehetett itt, a korabeli fényképek tanúbizonysága szerint akkor még ép volt a templom belső berendezése. Ezt ma már fényképek nélkül csak erős képzelőerővel lehet magunk elé idézni. Azóta ugyanis beszakadt a hajó teteje, csak a falak, a szentély boltozata és a torony áll még. Az évszázadok során a Maros ezt a templomot is többször elöntötte, így a templom mai járószintje mintegy másfél-két méterrel az eredeti járószint felett van. Az elmúlt évtizedek áradásai sem múltak el maradandó nyomok nélkül.

Az épületet körülvevő és az épületben felnövekedett lágy- és fás szárú négy-öt méter magas növényzet eltorlaszolta mind kívül, mind belül az utat. Itt másfél napig csak a növényzet kiirtásával foglalkoztunk, hogy egyáltalán megközelíthető legyen az épület. A templomról az 1920-as években alapos rajzok készültek, aminek nyomán tudjuk, hogy a hajót, a szentélyt és a tornyot egyaránt zsindelytető fedte.

Eredeti terveinknek megfelelően erre a templomra sok munkát fordítottunk. Az erdélyi műemlékvédelemben több mint tíz éve folyamatosan dolgozó restaurátor-ács szakembereket kértünk fel arra, hogy készítsék el a szentély boltozata fölé a tetőszerkezetet. Borbereken így még 2004-ben mintegy száz négyzetméternyi tetőfelület készült el néhány nap alatt, kezdve a gerendázat felácsolásától egészen a teljes befedésig és a szigetelésig.

A 2000-es években majd minden nyáron egy-két napot, mikor Fehér megyében valamelyik templomon éppen dolgoztunk, azzal töltöttünk, hogy újra és újra kiírtottuk az ember magasságú növényzetet a templom belsejéből és környékéről.

2010-ben sikerült az északi és déli falakra egy cserépsort tennünk, miután kiszedtük a fal tetején gyökeret eresztett növényzetet a kövek közül. Ez a csapadékos időszakban, különösen a téli fagyok idején óvja a falakat a további erodálódástól.

Ekkor azonban már látszott, hogy a templomtorony sisakja menthetetlen. Az erre való újabb több millió forintot azonban mi már nem tudtuk előteremteni. 2011-ben viszont segítettünk a Teleki László Alapítványnak pályázni, és mikor kiderült, hogy kerül rá pénz, igyekeztünk a munka előkészítéséből még kivenni a részünket. Így 2012 tavaszán felmértük és dokumentáltuk Sarkadi Márton mérnök úrral és Bihari Ádám építész hallgatóval a toronysisak állapotát, hogy legyen mi alapján újat készíteni.

A munka 2012 őszére el is készült, igaz messze nem olyan minőségben, mint néhány évszázaddal korábban…

Horváth Ákos
Borberek
kép: Horváth Ákos
készült: 2012. IV. 21. 16:04:50
Borberek
kép: Horváth Ákos
készült: 2012. IV. 21. 16:05:03
Borberek
kép: Horváth Ákos
készült: 2012. IV. 21. 16:23:28
Borberek
kép: Horváth Ákos
készült: 2012. IV. 21. 16:24:22
Borberek
kép: Horváth Ákos
készült: 2012. IV. 21. 16:27:30