Ágoston Sándor Alapítvány > Beszámolók > 2011 > Zsobok > 2011. VIII. <előző | következő>

Isten ajándékai

2011 augusztusában egy csapat Zsobok céliránnyal elhagyta kis hazánk területét, hogy nyári tábort csináljunk a zsoboki árváknak és falusiaknak. A nyári tábort már megelőzte egy tavaszi hétvége, így a terep már nem volt ismeretlen, és igazából a tábor ötlete is ennek nyomán merült fel. Természetesen a hétvége is az alapítvány támogatásával jött létre. A tábor fő szervezője én voltam, de a csapat együtt dolgozott már a tábor szervezésében is. Több megbeszélést is tartottunk Budapesten, a részletek kialakításához. A csapat teológusok és más lelkes önkéntesek vegyes társasága volt. 11 fős csapattal vágtunk neki az útnak, nagy tervekkel és nagy reményekkel a szívünkben.

A Zsobokon található Bethesda gyermekotthon lakói és az Axa utcagyermek misszió fiataljai voltak a tábor résztvevői, de úgy reméltük, hogy a falusi gyermekek is részt vesznek majd a tábor programjaiban. Több mint 50 gyermekkel foglalkozhattunk végül. A gyermekek különböző korúak voltak egészen óvodástól gimnazistákig, ez rengeteg figyelmet követelt tőlünk is, de a feladat így sem volt lehetetlen.

A tábor programja, témája Krisztus három csodája volt János evangéliumából. A célunk az volt, hogy megismerjék Krisztust mint személyes megváltójukat. Esti alkalmakat és délelőtti bibliaórákat tartottunk, ahol az ige hallgatása mellett aranymondásokat és énekeket is tanultak a táborozók. Közben pedig rengeteg játékkal és kézműves foglalkozásokkal, például nemezeléssel töltöttük az időt. A program része volt egy jó félnapos kirándulás is, számháború, valamint táncház, ahol a tájegység jellegzetes táncát sajátíthatták el a fiatalok, vagy legalábbis az alapokat.

Az otthonban lakó gyermekek helyzete igen speciális. Sokuk közülük valóságos árva, vagy pedig olyan életkörülményekben él a családja, hogy nem tudja, vagy nem akarja vállalni a gyermek nevelését, taníttatását. Minden fiatalnak megvan a saját története és ezek sokszor eléggé tragikusak. Mégis életvidámak és nyíltszívűek tudnak lenni. Mi adni mentünk oda, és mégis meggazdagodva térhettünk vissza. Szeretet és figyelmet akartunk adni, és mi kaptunk sokkal több szeretetet viszonzásképpen. Az otthon számukra lehetőséget biztosít egy olyan életre, aminek van jövője. Azt gondolom, hogyha ehhez egy kicsit is sikerült hozzájárulnunk a táborral, akkor már megérte.

Ez egy olyan feladat, amire érdemes erőt, időt és pénzt áldozni. Nem csak teológusként, hanem emberként is sok mindent meg lehet tanulni és érteni egy ilyen hét alatt. Az alapítványnak pedig hálás vagyok, amiért ennek a nyári tábornak a létrejöttét támogatta és lehetővé tette. A múltat megértve és a jövőre tekintve pedig azt gondolom, megéri az alapítvány munkatársának lenni és a szolgálatban részt venni. Így lehetünk igazán mi magunk is Isten ajándékaivá mások számára. Azok számára, akiknek igazán szükségük van erre.