Ágoston Sándor Alapítvány > Beszámolók > 2011 > Módos > Módosi anyanyelvápoló tábor, 2011. VIII. <előző | következő>

Isten munkatársai lehet(t)ünk

Módos, 2009. VIII.

2011 augusztus közepén ismét elindult egy kis csapat a vajdasági Módos településére, hogy egy hetes anyanyelvőrző tábort tartson az ott élő gyerekeknek. Ez volt az első év, amikor szervezőként vehettem részt a táborban, ami sok előzetes szervezést igényelt. A magyarországi csapat teológusokból és az alapítvány szerbiai munkáiban már többször segítő diákokból, egyetemistákból állt, így 6 fővel indultunk neki a hosszú útnak. A tábor szervezése már a nyár elején kezdetét vette, többször gyűltünk össze Budapesten, hogy átbeszéljük a programot, ötleteket gyűjtsünk egymástól és azért is, hogy „összeszokjon” a csapat, mivel minden évben változik az, hogy kik jönnek.

Nagy meglepetésünkre sokkal több gyerek jött el a táborba, mint amire számítottunk. Volt olyan nap a hét közepén, hogy 40 gyerek volt a módosi ház udvarában. Nem csak Módosról, hanem Káptalanról, Bókáról, sőt a távolabbi Nezsényből is jöttek gyerekek. A közelebbi településekre minden reggel és este kisbusz ment ki, és hozta-vitte a gyerekeket. Voltak páran, 12 fiatal, akik sátorban, illetve a házban aludtak.

Az idei tábor témája az imádság volt. Minden nap egy történeten keresztül beszéltünk nekik az imádság fontosságáról és ehhez kapcsolódva kézműves foglalkozásokat csináltunk. A tábor végén pedig drámajátékot játszottunk velük, amit a szülőknek is bemutattak. Természetesen az egyik célkitűzésünk az volt, hogy az Úri imádságot megtanulják. Napról napra egyre gyorsabban sajátították el és a tábor végén csodálatos dolog volt hallani, ahogyan közösen magyar-szerb gyerekek mondják a Mi Atyánkot.

Jó volt látni, hogy nemcsak évről évre, hanem egyik napról a másikra is szép eredményeket értünk el. Voltak olyan szerb gyerekek, akik a tábor végére magyarul szóltak hozzánk és egymáshoz is. Többen is mondták például, hogy imádkoznak társukért.

Mi, a „szervezők” minden este összeültünk pár órára és megbeszéltük az aznapi tapasztalatainkat, esetleges észrevételeinket megosztottuk egymással. Napunk közös, általunk tartott áhítattal és imaközösséggel zárult. Az egyik ilyen alkalmon mondta egyik társam a következőket:

„Tudjátok, ebben az a szép, hogy ezeknek a gyerekeknek nincs semmijük, mégis bennük van a Krisztus szeretete.” Azt hiszem, ez a mondat tudja leginkább jellemezni a kis településen töltött egy hetünket. Talán kissé elfogultak vagyunk velük kapcsolatban, de a módosi gyerekek egyáltalán nem olyanok, mint amit az ember „megszokott”. Itt nem 1-2 problémás rosszcsontról van szó csupán, hanem nehéz anyag körülmények közül, és még nehezebb családi háttérből jövő gyerekekről egytől egyig. 2005-ben hatalmas árvíz volt a településen, a legtöbb család háza lakhatatlanná vált. (Többek között azért is vette fel az alapítvány a kapcsolatot Módossal, mert ez volt a legsúlyosabban károsult falu.) Akik mindemellett, végtelenül egyszerű gyerekek, szomjazzák Isten igéjét, és hagyják, hogy vezessük őket.

Ezek a gyerekek az év 52 hetéből 51-ben ezt az egy nyári hetet várják. Mi semmi többet nem adunk, csak készülünk egy témával, játszunk velük, áhítatot tartunk, rajzolunk, és beszélgetünk velük. De amit ők adnak, azt sem emlékek, sem szavak nem mutatják meg igazán.

Mint harmadéves teológus hallgató (csúnya szóval élve) nagyon jó „gyakorlás” ez a tábor. A gyerektábor egyértelműen a sok tapasztalat, a gyerekek viselkedésének tanulmányozása, helyzetük jobb megismerésük, az áhítatok tartása miatt.

Az első gyerektáboromba a testvéremmel együtt, szinte „véletlenül” kerültünk, mert: „kellett még egy ember” meg egy sofőr. Alapvetően úgy gondoltam akkor, nem készültem fel kellőképpen, az egész tábor egy kudarc lesz. Mondanom sem kell, hogy nem így történt, és azóta is hálás vagyok Istennek, hogy az alapítvány munkatársává és legfőképpen az Ő munkatárásává tett. Mindenkit buzdítok, hogy a teológiai évek során keresse meg azt a területet, ahol igazán Isten és az emberek munkatársai lehet. Ki tudja, talán pont az Ágoston Sándor Alapítvány keretein belül folyó munkák során találja meg ezt.