Ágoston Sándor Alapítvány > Beszámolók > 2006 > Zilah; Katica műtétje <előző | következő>

A zilahi református árvaházról – egy budapesti teológus szemével

Az árvaházat az Ágoston Sándor Alapítvány egyik erdélyi misszói útján ismertem meg. Csak néhány órát töltöttünk ott, mégis nagy hatással volt rám mindaz, amit ott láttam és hallottam. Az otthont egy református házaspár tartja fent, és vezeti. A nevelőapa karosszérialakatos és autófényező, a nevelőanya pedig a háztartással és a gyerekekkel van elfoglalva egész nap.

Nem úgy kell azonban elképzelnünk ezt a helyet, mint egy intézményt, ahol a gyerekeknek úgy érzik magukat, mint egy iskolában. Bár 19 gyermeket fogadott magához az Erdődi házaspár, Julika és Béla, mégis sikerült megőrizni a családias, belsőséges légkört. A kisebb gyermekek édesanyának szólítják nevelőanyjukat...

Sok kis szobát alakítottak ki saját kertes házukban, így mindenkinek van lehetősége másod, harmadmagával csendben tanulni, kényelmesen aludni, vagy beszélgetni. Az étkezésekkor viszont együtt ül le a család. A falakon a gyerekek képei, írásai, fényképek vannak.

A házaspár keresztyén hátteret is ad a gyerekeknek, bár nem erőltet rájuk semmit. Inkább eléjük élik hitüket, az Istenbe vetett bizalmukat.

Ezek a gyerekek komoly lelki sérülésekkel érkeztek hozzájuk. Fel kell dolgozniuk, hogy nem kellettek testi szüleiknek. Köztük sokan különféle betegségben is szenvednek. Rengeteg szeretet kell hozzájuk, amit kitartó és következetes nevelés kell kísérjen.

Az árvaház anyagi helyzete is nehéz. Sajnos nem kapnak minden gyermek után támogatást. Szeretnének viszont minden gyermekből jó szakembert, vagy diplomás értelmiségit nevelni.

Miként kapcsolódott be ebbe a szolgálatba az Ágoston Sándor Alapítvány? A már említett utunk után a saját református gyülekezetemnek elmesélve 25-en különböző összeget ajánlottak fel az árvaház javára. Egy évre azt vállaltuk közösen, hogy 40000 Ft-ot adunk havonta a gyerekek nevelésének céljára. Isten hatalmas munkáját látom e mögött, hiszen Ő indította a szíveket erre. Körülbelül kéthavonta találkoztunk ezután a családdal. Hol mi mentünk hozzájuk, hol ők jöttek Katica nevű lányuk budapesti kezeltetése miatt. Ilyenkor ruhákat, játékokat és könyveket is tudtunk adni nekik, mert mindig szívesen adományoztak erre a célra azok, akik értesültek róluk.

Katica súlyos sérülést szenvedett, amikor test szerinti szülei lúgot öntöttek a torkába. Az is Istennek köszönhető, hogy egyáltalán életben maradt. A tizenhárom éves leányra 2006 őszén komoly műtét várt. Ennek súlyos anyagi fedezetét is elő kellet teremteni, mivel a műtétet csak Budapesten tudták végrehajtani, ők viszont román állampolgárok. A Magyar Nemzet napilapban megjelent a műtét előtt egy cikk erről a családról, és a beavatkozásról is. Ezt követően néhány hét alatt 1200000 Ft érkezett adományként az alapítványunk számlájára. Így, a közös segítségnek köszönhetően végrehajthatták ezt a fontos műtétet. Bár nem volt egyszerű, mintegy hat órát vett igénybe, ma már jól van a kislány, táplálkozása is könnyebben megy.

Karácsony alkalmából sok apró ajándékot vittünk nekik. Fontosnak tartjuk a kézzelfogható segítségnyújtáson túl, hogy bátorítsuk, imádságainkban hordozzuk őket, a személyes kapcsolat ápoljuk velük. Az a reményünk, hogy a Julika és Béla áldozatos munkájához, ha csak egy kicsit is, de hozzájárulhatunk, erőt és bátorítást adhatunk. Isten áldja szolgálatukat, és a gyerekeket!